Életrajz
Németh János ősi gerencsér családból származott. Neves kályhásmester nagyapja, Németh Gábor Pápáról költözött Zalaegerszegre 1884-ben, és itt nyitott családi műhelyt, ahol fiaival együtt készítette messze földön keresett termékeit. Színvonalas munkájáért a Millenniumi Kiállításon 1896-ban ki is tüntették, később Malonyay Dezső írt róla A magyar nép művészete című közismert könyvében (Bp. 1912, IV. kötet 337–344.). Fia, id. Németh János az ő műhelyében dolgozott két testvérével együtt.
A későbbi művész 1934. március 16-án látta meg a napvilágot, húga néhány évvel később született. Első élményei iparos családjához és az üzemben dolgozó munkásokhoz kapcsolódtak. Gyermekként élte át a II. világháborút, majd azt követően a családi műhely államosítását, mégis természetes volt számára, hogy folytatja a tradíciót. Még nyolcosztályos gimnáziumba járt szülővárosában, 1952-ben érettségizett a Zrínyi Miklós (1950 előtt Deák Ferenc) Gimnáziumban. Nem volt kiemelkedően jó tanuló, ezért a középiskolát követően egy évig inaskodással kereste kenyerét. Innen 1953-ban az Iparművészeti Főiskolára vezetett az útja, ahol Gádor István és Borsos Miklós voltak a mesterei, utóbbi jellegzetes és bölcs személyiségéről, lényegre törő útmutatásairól mindig különösen nagy szeretettel emlékezett meg.
1956-ban főiskolai növendékként részt vett az október 23-i tömegmegmozduláson, azonban a további forradalmi események már csendesebb szülővárosában érték. 1958-ban diplomázott, de a főiskola ösztöndíjával (amivel kosztot-kvártélyt is kapott) még egy évig az intézmény falai között maradt. Hazatérését követően a családi üzemből kialakított Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalatnál helyezkedett el, és ezzel szemben, a Mártírok útján volt első önálló műhelye is. Hamarosan megrendezte első kiállítását a Göcseji Múzeumban (1961), melyet diplomamunkájának bírálója, László Gyula nyitott meg.
Első sikereivel párhuzamosan családot alapított. Felesége, Valera Mária 1963-ban adott életet Tamás fiuknak, akit öt évvel később Tímea követett. A művésztanári pályát választó, szintén keramikus Tamást egy betegség következtében sajnos viszonylag fiatalon elvesztették szülei, a családjával Svájcban élő Tímea ötvösművész lett.
A művész erőteljes formákra koncentráló, rusztikus, a népművészetből kiinduló stílusa, a részleteket fazekaskorongon készítő munkamódszere már korán kialakult. Eleinte gyakran használt színes mázat, a későbbiekben munkásságában egyre inkább előtérbe kerültek a csupán agyagmázzal ellátott alkotások. 1960-ban készítette első köztéri alkotását a balatonföldvári általános iskolába, majd 1965-ben a következőt a Szombathelyi Gyermekotthonba. 1970-től már egymást követik szabadtéren álló alkotásai és beépített muráliái. Harkányfürdő, Budapest, Zalaegerszeg, Helsinki (SF), Szombathely, Nagykanizsa, Kecskemét, Új Delhi (IND), Canberra (AUS), Ljubljana (SLO), Krosnó (PL)… hosszan folytathatnánk sorát az elmúlt évtizedekben alkotásai által díszített határainkon inneni és túli településeknek, intézményeknek.
Ízes kisplasztikáit, domborművekkel díszített, vagy önmagukban is figurát mintázó korsóit, festéssel vagy plasztikusan dekorált táljait, szellemesen narratív reliefjeit egyéni és csoportos kiállítások tucatjain mutatta be a közönségnek. Mostanig mintegy nyolcvan önálló tárlatot rendezett, kiemelkedik közülük a budapesti Műcsarnokban 1976-ban, a Mannheimi Reiss-Museumban 1989-ben, a ljubljanai Commerce Galériában 1997-ben, a krakkói Magyar Intézetben 2006-ban, valamint a budapesti Vigadóban 1988-ban, 2002-ben, és 2016-ban rendezett retrospektív tárlat. A zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2010 óta állandó kiállításon is megtekinthetők alkotásai. Művészetét rangos díjakkal és kitüntetésekkel ismerték el: Munkácsy-díj (1970), Érdemes Művész (1978), Zalaegerszeg Város Díszpolgára (1994), Gádor István-díj (1996), Pro Arte Hungarica-díj (2005), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2008), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (2012), Kossuth-díj (2014), a Nemzet Művésze (2014).
Az alkotómunka mellett jelentős közéleti aktivitást is kifejtett. A Magyar Alkotóművészek Egyesülete (korábban: Művészeti Alap), valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége mellett 1971-ben, Faenzában a Nemzetközi Kerámia Akadémia is tagjai közé választotta. Tagja volt a Zala megyei művészeket tömörítő ZALA'ART Egyesületnek (1987-1992), majd a Vitrin Kortárs Képző- és Iparművészek Társasága Egyesületnek (2006-tól). A szakmai mellett a társadalmi közéletnek is aktív szereplője, alapítója a Zalaegerszegi Városvédő Egyesületnek (1989) és az Együtt Zalaegerszegért Egyesületnek (1998), tagja a Pro Zalaegerszeg Kulturális Egyesületnek (2015) és a Pannon Írók Társasága Egyesületnek (2016-tól).
A gyökerekhez való ragaszkodás Németh János esetében egyértelmű, technikai téren jelképesnek is tekinthető. A jelkép az ősök bölcsességére utal, amit mindig elismer, tisztel, felhasznál, ápol, és lehetőségei szerint kiegészít. A nagy művészeti korszakok számos jellegzetes megoldását is felsorakoztató szellemi kincsestára alapvető rétegét a népi kultúra alkotja. Göcsej föld- és erdőszagú, titkokat rejtő, legendákkal átszőtt dombjainak népművészete és hitvilága, az itt lakó emberek generációk hosszú során át felhalmozott életszeretete és bölcsessége. Németh János elleste tőlük természetességüket, közvetlenségüket, jelképeiket. Megtanulta, hogy rohanó, a tűnő időt megragadni egyre kevésbé tudó világunkban is vannak állandó értékek, amelyek felettünk állnak.
A művész lelkületéhez közel áll a göcseji embernek a hétköznapokat átszövő vallásossága. Megfeszített Krisztusai, Madonnái, szentalakjai nem elvont misztikájú, anyagtalan – és ezáltal elérhetetlen – lények, hanem az életben nagyon is jelen lévő, vaskos, súlyos figurák, akik „szentségük" dacára együtt élnek, lélegeznek, izzadnak, adott esetben szenvednek az egyszerű emberekkel. Nélkülöznek minden arisztokratizmust, természetes közegüket a parasztok közelében találják meg, akik rendes körülmények között az anyagukul is szolgáló földet megművelik. E vallásosság a teológusok sokszor dogmatikus hitének csupán távoli, az ősi hitvilág elemeivel átszőtt, a transzcendencia köznapi megtapasztalásain alapuló lecsapódása, amely azonban generációk hosszú során át az emberi élet szilárd vezérfonalának bizonyult.
A népi ihletésű alap, valamint a korongolt elemekből – hengerekből, kúpokból, félgömbökből, karikákból és metszeteikből – való építkezés állandó, a fenti elemek érvényesülésében azonban hangsúlyeltolódások figyelhetők meg. A korai pályaszakaszában alkalmazott többszínű máz-használat az idők során visszaszorult, és az anyagszerűség hangsúlyozása mellett az alkotások árnyalására is alkalmas fedő-agyagmáz alkalmazásában állandósult.
Németh Jánost méltán tartják sokan napjaink egyik legjelentősebb magyar keramikusának, szobrászának, kiemelve, hogy iskolát valószínűleg nem teremt. Az ő hitelessége egyedi és egyszeri. Életútja, szakmai értékei túlmutatnak önmagán, bárki tanulságára szolgálnak.
Az életrajzot összeállította: Kostyál László Phd, művészettörténész [2016]
_________________________________________________________
Életrajzi adatok
Zalaegerszeg, 1934. március 16.
Tanulmányok
1944–1952: Deák Ferenc (1950-től: Zrínyi Miklós) Gimnázium, Zalaegerszeg
1953–1958: Iparművészeti Főiskola, Kerámia szak, mesterei: Gádor István és Borsos Miklós
Munkahelyek
1959–1969: Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalat, szakoktató
1969–: szabadfoglalkozású művész
Művészeti szervezeti tagság
1958–: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (korábban: Művészeti Alap)
1959–: Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége
1971–: Nemzetközi Kerámia Akadémia
1987–1992: ZALA'ART Egyesület
2006–: Vitrin Kortárs Képző- és Iparművészek Társasága Egyesület
2013–: Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
2016–: Pannon Írók Társasága
Munkásság
Kostyál László: Németh János keramikusművész
1953-1958: Iparművészeti Főiskola, Budapest, mesterei: Gádor István, Borsos Miklós.
A diploma megszerzését követően a főiskola ösztöndíjasaként egy évig még az intézményben maradt, majd visszatért Zalaegerszegre, ahol a hajdani családi üzemben, a Zalaegerszegi Cserépkályhagyárban dolgozott 1969-ig, akkortól szabadúszó művész. Még a főiskolán készült első emblematikus műve, a Kakas, amelynek fogástestekből: csövekből, hengerekből, kúpokból, illetve ezek szeleteiből összeállított, zölddel futtatott vörös mázas, markánsan expresszív figurája sok szempontból kijelölte művészetének későbbi irányát. 1961-ben megrendezte első önálló tárlatát a Göcseji Múzeumban, ekkortól rendszeres kiállító. Az 1960-as években színes mázzal fedett, hangulatos zsánerfigurái (Puttonyos, Ilonka néni) formailag egyre zártabbá és egyszerűbbé váltak. Korai pályaszakaszát ezek mellett néhány vonalból komponált állatalakokkal díszített, mázas tányérok, valamint figurális, mázas kályhacsempék és domborművek, valamint díszkerámiák (vázák, gyertyatartók, hamutartók) jellemzik.
Első köztéri alkotását 1960-ban készítette a balatonföldvári általános iskolába, majd 1965-ben a szombathelyi Egészségügyi Gyermekotthonba rendeltek tőle egy faliképet. 1970-től már sorozatban mintázta a köztereket és közintézményeket dekoráló kisebb-nagyobb alkotásokat (1970: Harkányfürdő, Az ördögszántotta hegy legendája, 1971: a zalaegerszegi fedett uszoda domborműve, 1973: Budapest, Centenáriumi Park, Göcsej térfal, a Zalaegerszegi kórház domborműve, stb.). Stílusa egyre inkább kikristályosodott. Alkotásain a korábbi színes ólommázat a monokróm agyagmáz váltotta fel, máig kedvelt megoldásként a jelenetek hátterének kék színű máz-festésével. A forgástest-részformák mind tömzsibbek és karakteresebbek lettek. Falképein mindmáig tudatosan kerüli a tér mélységének érzékeltetését, csupán akkor utal rá, ha az ábrázolás jellege ezt feltétlenül megköveteli. Ilyen módon a jellemző nézetek elvének szem előtt tartásával kialakított figurái az ábrázolás síkjában mozognak, többnyire néhány környezetjelző motívum (fa, nap/hold, virágok) segítségével meghatározott, egyébként semleges háttér előtt.
A hetvenes években bontakozott ki művészetében a domborműves díszítéssel ellátott nagyméretű korsók és butéliák vonulata, melyek az egykori céhkorsók tudatos egyéni újrafogalmazásaként értékelhetők. Az edények palástjára mintázott ábrázolások témája a népi vallásossághoz (Korsó apostolfigurákkal, 1970; Szent György korsó, 1985), a népművészethez („Igyál betyár!" korsó, 1970; Korsó életfával, 1972), a mitológiához (Dionüszosz korsó, 1983) vagy egyes foglalkozásokhoz (Halász butélia, 1975; Vadász korsó, 1982) kapcsolódott. A korongozott korsók elődei között ugyanúgy megtalálhatók az ókori perzsa és római ötvösök reliefdíszes edényei, mint a hajdani céhes fazekasmesterek remekei, s ehhez hasonlóan évezredek szobrászi gyakorlata és tapasztalata sűrűsödik össze a hasukat díszítő ízes kompozíciókban is. Jellegzetes, folklorisztikus eredetű motívumaik eredetmondáink életfája és csodaszarvasa, vagy az egymással körforgásban lévő nap- és holdkorong. Gyakran kaptak zöld vagy barnás, selyemfényű mázat, máskor az agyag szemcsésebb felülete és nyers színe határozta meg kinézetüket. A hagyományos korsóforma mellett a következő évtizedekben megjelentek a hasonlóan díszített amforák, kerek-lapos kulacsok, valamint a nyújtott arányú, vagy éppen könyv formájú butéliák is. Az ábrázolások tematikája a fő csoportokon belül egyre változatosabbá vált, és a dekorativitással párosított belső tartalmi sűrítés mind magasabb szintre jutott. A szülőföld előtt tisztelgő Zala korsó (1992) oldalán két szőlőműves a vállukra fektetett rúdra kötve hatalmas szőlőfürtöt cipel, a háttérben magasodó domb tetejéről zsúpfedeles zalai présház hívogat, az ízes figurák mögött, fákkal övezve a jellegzetes szimbólumokat – napot, holdat – hordozó göcseji feszület látszik, előttük pedig egy szarvas bukkan fel az erdőből. A szarvas-motívum Németh művészetében különösen gazdag szimbolikával bír: totemisztikus ősállat, a szkíta és avar vadászjelenetek préda-áldozata, mondáink csodaszarvasa, a göcseji erdőségek jellegzetes nagyvada, a protestáns népének folyóvízre kívánkozó szarvasa.
A reliefdíszes korsók mellett korábban készített önmagukban is figurákat mintázó korsókat (Svejk, 1961; Török, 1963; Kanonok, 1969; Asszony, 1975) is. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években szürke, de ritkán színes, formájukban vagy fedelük fogóján állatalakot mintázó bográcsok, fazekak és kaspók hosszú sora került ki műhelyéből. Ekkorra a használati díszkerámia a háttérbe szorult, a festett tányérok helyét azonban átvették a domborműves díszű, sokszor nagyméretű tálak. Ezek motívumkincse nagyrészt azonos a korsókéval, azonban a kerek formátum következtében zártabb, medalion-szerű komponálásmóddal. E pompás dísztálak felületét szinte teljes egészében kitöltik a szellemes találékonysággal egymáshoz fűzött figurák. A nyár és a tél, valamint a napszakok változását a körben fekvő subás-kalapos öregember és csábos, ruhátlan menyecske jelenítik meg, kettejük között a félig nap-, félig holdkoronggal (Nyár és tél, 1978). A keresztre feszített Jézus alakja ugyanúgy a kerek formához igazodik (A Megfeszített, 1993), mint a bibliai, illetve mai Ádám és Éva figurái (Ádám-Éva I-II, 1980 k.). Utóbbi esetében az első emberpár hippiként jelenik meg, köztük a tudás fájának koronája helyett egy korongos lemezjátszó tűnik fel. Ugyancsak kreatívan simul e keretbe az Életfa (2002), a Szökellő szarvas (2001), vagy a párban repülő Vadkacsák kettőse (2001).
Németh János művészetének egyik fő vonulatát az autonóm szobrok képezik. A mitológiai és a népi vallásossághoz kötődő alakok, valamint a fesztelenül álló, ülő vagy éppen fekvő zsánerfigurák mellett változatos gazdagságú állatsereglet került ki keze alól. Szemmel látható élvezettel és eredeti humorral emeli ki egy-egy állatfaj fő jellegzetességeit. Ló, kecske, szarvas, holló, bika, bivaly, oroszlán, agár, pávián… hosszan lehetne folytatni a sort, valamennyi karaktere egyedi és összetéveszthetetlen. A görög mitológiából kölcsönzött (Poszeidón, Vénusz, Kentaur, Sellő, Neptun, Szirén, Zeusz és Európa) vagy a katolikus néphithez kapcsolódó (Madonna, Szent Ferenc, Szent Flórián, Szent Antal, Keresztelő Szent János) figurák nem valamiféle elvont szakrális panteon hidegen átszellemült, anyagtalan alakjai, hanem ízes-vaskos, kedélyes, olykor elvont megjelenésük, kitalált formáik ellenére is valósnak ható, hús-vér antropomorf lények. Nagymellű, meditáló nőalakjainak természetes kitárulkozása vagy a maguk nyugodt egyszerűségében megmosolyogtató férfi figurái minden mesterkéltséget nélkülöznek.
A plasztikák formai változása az évek folyamán ugyan nem volt szembetűnő, sem konzekvens, azonban mégis nyomon követhető. A hetvenes években még többnyire zárt, tömbszerű formák lassan nyitottabbak, és vaskos részleteik mellett is kissé nyúlánkabbak lettek. A végtagok olykor elválnak a törzstől, s bár dinamizmust csak a legritkább esetben sugároznak, a kompozíció kétségkívül némileg mozgalmasabbá válik. A szobrok belső tagolásának változása különösen az arcokon figyelhető meg. A korai alkotásokon a szem, az orr, a száj megformálása csupán jelzésszerű volt: a két szem egy-egy gomb, az orr egy, a száj két kis hurka. A későbbiekben plasztikusabbá váltak, a szem előbb gyűrű, majd a valósághoz hasonlóan mandula alakú nyílásban ülő, a szembogarat is hangsúlyozó golyó lett, az orr elmetszett kúp, az ajkak ívelő, immár természetesebbnek ható, a végük felé vékonyodó, bikonikus jellegű, hosszában elmetszett hengerek.
Köztérre készített alkotásai között a legnépszerűbbek kétségkívül a domborművek, szabadon álló szobrot csak néhány alkalommal készített. Talán az egész művészetének legteljesebb összefoglalója az a relief-vonulat, amellyel szülőföldje tája, kultúrája, lakói előtt tiszteleg. Ezeken feltűnnek a zalai dombok jellegzetes motívumai, flórájának és faunájának jellegzetességei, legendáinak elemei, népviseletbe öltözött lakói. A zalaegerszegi Keresztury-ház (1983), a zalaegerszegi Kölcsey Gimnázium (1989), a canberrai Magyar Nagykövetség (1990), a Forest Hungary zalaegerszegi irodaháza (2002) domborműve csodálatos módon ötvözi az egyszerűséget, a népiességet, a monumentalitást, a nagyszerűséget és a bensőségességet. Németh az itt élők hitével, közvetlenségével és mélységes szeretetével vall e tájról, és éppen ezért érezzük megnyilvánulását hitelesnek és őszintének.
A lengyelországi Krosno városának egyik főtéri házát díszítő Egerszegi Madonnája (2009) ugyancsak iskolapéldáját adja a jelkép-sűrítésnek. A Szűzanya a holdsarlón áll, ennek két csúcsán a nap és egy csillag ragyog. A holdsarló egyszersmind az élet tengerén úszó csónakként is aposztrofálható. A Madonna alsóteste voltaképpen egy életfa, ágai között, Mária méhe előtt a szeretett város, Zalaegerszeg címerével. A nőalak két kezében a magyar és a lengyel címert tartja, fején korona. Nem királyi, hanem égi korona, hisz Máriát mindkét nép égi királynőjeként tiszteli. Alakja egyszerre a teremtett világ fölött álló, kozmikus közbenjáró, termékenység-istennő, ősanya, Béke Királynője, és persze oltalmazó védőszent. A két népet összekapcsoló vallásos élményt aligha lehet találóbban és tömörebben kifejezni.
A művész pályája során mintha következetesen végigvezette volna azt a klasszikus formáktól elinduló absztrakciós folyamatot, melynek állomásai a lényegnek a részletek elhagyásával és tömbszerű formákkal történő hangsúlyozása, majd ezeknek a formáknak fazekaskorong segítségével való forgástestekké alakítása. A „mintha" szót hangsúlyozni kell, mert tudjuk, hogy a hatvanas években útja éppen itt kezdődött (vagyis itt kapcsolódott be a recens folyamatokba), és bár az alapformák többsége napjainkban is korongon készül, ma már saját szabályait is képes alárendelni az adott alkotás által igényelt megoldásoknak. Stílusa haladhatott volna a kubista-konstruktív alakításmód felé is, ilyen módon azonban képtelen lett volna vizuális formába önteni azokat a paraszti-kisvárosi kultúrkörből magával hozott igazságokat és benne kirajzolódó bölcsességeket, amelyek megfogalmazásával újra és újra bizonyítja az őt a göcseji dombok között élő egyszerű emberekhez kötő szálak szétszakíthatatlanságát.
Persze Németh János nem népművész. Kerámiái autonóm, és nem alkalmazott művészeti alkotások. A népi ábrázolóművészet számára nem csak valamiféle formai megújulás forrása, hanem egy nagyon is konkrét, generációk tucatjainak gondolkozását őrző, minden lényegi kérdésre választ adó világlátás imagináris lecsapódása. Művészi világa ugyanúgy magába foglalja az ősi magyar és az arra rárétegződő keresztény világkép elemeit, valamint a magyar mondakincset, mint az egyiptomi vagy a görög mitológia egyes fragmentumait, továbbá a 20. századi vidéki folklór számos vonatkozását. Békésen megfér egymás mellett a csodaszarvas, az Európát elrabló Zeusz-bika, Keresztelő Szent János vagy Szent Ferenc alakja, valamint a frivolan vaskos pucér nőszemély, a munkában megfáradt parasztember vagy a mézeskalács huszár motívuma. Művészi világának lényege nem csupán a racionális és az irracionális harmonikus összesimulása, nem csupán a kozmikus gondolkodásmód és az általánosan érvényes mondanivaló keresése, hanem mindenekelőtt a bölcsesség, az őszinteség és a hit. Mert művészetének számos, egyenként is alapos elemzést igénylő jellemzője közül hatásának legmélyebb titka ezekben rejlik.
Németh Jánost méltán tartják sokan napjaink egyik legjelentősebb magyar keramikusának, szobrászának, kiemelve, hogy iskolát valószínűleg nem teremt. Az ő hitelessége egyedi és egyszeri. Életútja, szakmai értékei túlmutatnak önmagán, mindenki tanulságára szolgálnak.
[2016]
A szerző művészettörténész
Egyéni kiállítások (válogatás)
1960 Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
1961 Nagykanizsa, Thúry György Múzeum
1967 Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
1969 Budapest, Derkovits Terem, TV Galéria
1972 Budapest, Népszabadság Klubja
1973 Budapest, Csók István Galéria
1975 Kőszeg, Zwinger bástyatorony
Veszprém, Művelődési Ház
Sopron, Liszt Ferenc Művelődési Központ
1976 Budapest, Műcsarnok
Kecskemét, Megyei Művelődési Központ
Dunaújváros, Uitz terem
1978 Hajdúszoboszló, Szoboszlói Galéria
1981 Budapest, Csók István Galéria
Tatabánya, Népház Galéria
1982 Budapest, Csepel Galéria
Kaposvár, Somogyi Galéria
München (D), Handwerkskammer
Sommerhausen (D), Városháza
1983 Mór, Lamberg kastély
Győr, Városi Képtár
Zalaegerszeg, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem
1984 Budapest, Fészek Klub
Nagykanizsa, Városi Képtár
1985 Lendva (SLO), Várgaléria
Muraszombat (SLO), Kiállítóterem
1988 Budapest, Vigadó Galéria
1989 Mannheim (D), Reiss Museum
Geingen (D), Városháza
Sárvár, Nádasdy-vár
1990 Frankenmarkt (A), Városi Galéria
1993 Révfülöp, Tóparti Galéria
1994 Siófok, Kálmán Imre Múzeum
Zalaegerszeg, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem
1995 Budapest, Csontváry Terem
Várpalota, Nagy Gyula Galéria
Gödöllő, Gödöllői Galéria
1996 Lasko (SLO), Várgaléria
Zalec (SLO), Városi Múzeum
1997 Budapest, Palme-ház (Gádor-díjas kamarakiállítása)
Ljubljana (SLO), Commerce Galéria
Trzic (SLO), Városi Galéria
Muraszombat (SLO), Városi Galéria
1998 Kaposvár, Vaszary Képtár
Hévíz, Fontana Filmszínház
1999 Szombathely, Médium Galéria
2001 Zalaegerszeg Gönczi Galéria (Keresztury Dezső Városi Művelődési Központ)
2002 Tihany, Bencés Apátság Kőtára
Budapest, Vigadó Galéria
2004 Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum – Városi Hangverseny- és Kiállítóterem – Gönczi Galéria
2005 Krosno (PL), Kézműves Múzeum
2006 Krakkó (PL), Magyar Intézet
2007 Marosvásárhely (RO), Bernády-ház
Sepsiszentgyörgy (RO), Gyárfás Jenő Képtár
2008 Keszthely, Balatoni Múzeum
2009 Székesfehérvár, Szent Korona Galéria
2010 Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum (állandó kiállítás)
Krosno (PL), Kézműves Múzeum Pincegalériája
2011 Pápa, Somogyi Galéria
2012 Klagenfurt (A), Alpok-Adria Galéria
2014 Zalaegerszeg, Gönczi Galéria
Várpalota, Thúry-vár
2015 Kecskemét, Népi Iparművészeti Gyűjtemény
2016 Budapest, Pesti Vigadó
2019 Zalaegerszeg Városi Hangverseny- és Kiállítóterem
2022 Zalaegerszeg Göcseji Múzeum : Életmű kiállítás
Csoportos kiállítások (válogatás)
1959–1960 IV. Országos Iparművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok
1965–1966 V. Országos Iparművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok
1967 Zsennyei iparművészeti kiállítás, Szombathely, Savaria Múzeum; Pannon táj–Pannon ember, Muraszombat (SLO)
1968–1988 Országos Kerámia Biennále, Pécs
1969–1971 Nemzetközi Kerámia Verseny, Faenza (I)
1970 Nemzetközi Kerámia Biennále, Vallauris (F); Magyar Iparművészeti Kiállítás,
Minszk (BY)
1971 Nemzetközi Kerámia Szimpozion, Vilnius (LT)
1972 Mai Magyar Iparművészet I. Budapest, Iparművészeti Múzeum
1973 Magyar Kerámia, Ankara és Isztambul (TR)
1974 Szocialista Országok Iparművészeti Quadriennáléja, Erfurt (DDR); Mai Magyar Iparművészet II, Budapest, Iparművészeti Múzeum; Iparművészeti Világkiállítás, Toronto (CDN)
1975 Jubileumi iparművészeti kiállítás, Budapest, Műcsarnok; Magyar Kerámia és Textil, Moszkva (RUS); 10. Nemzetközi Pannon Biennále, Eisenstadt (A)
1977 Magyar Kerámia, Prága (CZ); Finnish Design Center, Helsinki (FIN)
1978 Mai Magyar Iparművészet, Belgrád (SRB), Iparművészeti Múzeum
1980 A kéz intelligenciája, Budapest, Műcsarnok; Magyar kerámia, Rothenburg (D)
1984 AIC (Nemzetközi Kerámia Akadémia) kiállítása, Washington (USA); Nemzetközi Mini Kerámia Triennále, Zágráb (HR)
1985 Handwerkmesse, München (D)
1991 Nemzetközi Kerámia Szimpozion, Vilnius (LT)
1993 Hungária 24 kiállítás, Debrecen
1994 Magastűzön, Magyar Keramikusok Társasága (Magyar Keramikusok Társasága) kiállítása, Budapest, Csók
István Galéria; Modernség és örökség, Torino és Róma (I)
1995,1996: Magyar Keramikusok Társasága Őszi Kerámia Kiállítás, Budapestr, Csók István Galéria
1995 Az agyag mesterei, Magyar Keramikusok Társasága kiáll, Budapest, Vigadó Galéria
1996 A szabadban, Magyar Keramikusok Társasága kiáll, Gödöllő, Petőfi Sándor Műv. Központ; Magyar Keramikusok Társasága kiáll, Zalaegerszeg, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem; Corpus a Kárpát-medence művészetében, Kaposvár, Vaszary Képtár
1997–2015 Pelso Kerámia és Gobelin Biennále, Keszthely, Balatoni Múzeum
1999 Magyar Keramikusok Társasága és Magyar Képző- és Ip.műv. Szöv. kiállítása, Lendva (SLO), Várgaléria
2009-2010 Zala és Vas megye ipaművészeinek a kiállítása Régió Art, Gönczi Galéria Zalaegerszeg
2012 Pécs, Kerámia Biennálé
2015 Esztergom, Szent Adalbert Központ, MMA Ipar- és Tervezőművészeti Tagozat kiállítása
2017 Iparművészeti és Tervezőművészeti Művészeti Szalon. Budapest. Műcsarnok
Művésztelepen és szimpozionon való részvétel
1954–1958 Pécs, Iparművészeti Főiskola Művésztelepe
1959 Zsennye
1968–1971 Egervári Művésztelep
1971 Vilnius (LT), Nemzetközi Művésztelep Nemzetközi Kerámia Szimpozion
1972 Siklós Művésztelep Siklósi Kerámiaszimpozion
1992 Alsólendva (SLO), Nemzetközi Művésztelep
2015 Zalaegerszeg, Gébárti Nemzetközi Művésztelep
Műtárgyjegyzék
Korsók, butéliák
1. Svejk korsó, 1961, 45 cm, mázas majolika (GM)
2. Füles kancsó, madár formájú, 1961, 20 cm, fedőmázas kerámia (GM)
3. Török korsó, 1962, 50 cm, fedőmázas kerámia (GM)
4. Török korsó, 1963, 57 cm, fedőmázas kerámia (GM)
5. Korsó ivó szarvasokkal, 1965, 46 cm, agyagmázas kerámia (mgt.)
6. Püspök korsó, 1968, 64 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
7. Szerzetes kancsó, 1968, 37 cm, zöld fedőmázas kerámia (JPM)
8. Kanonok korsó, 1969, 57 cm, mázas majolika (GM)
9. Szent Péter korsó, 1969, 45 cm, fedőmázas kerámia (GM)
10. Angyal és ördög butélia, 1970, 30x20 cm, mázas majolika (GM)
11. „Igyál betyár!" korsó, 1970, 25 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
12. Emberpár ikeredény, 1970, 23 cm, fedőmázas kerámia (GM)
13. Emberpár, kettős edény, 1970 k, cca 40 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
14. Kolduló szerzetes korsó, 1971, 35 cm, mázas majolika (mgt.)
15. Apostolos korsó, 1972, 50 cm, mázas majolika (GM)
16. Korsó virágokkal (életfával), 1972, 48 cm, mázas majolika (GM)
17. Tökös korsó, 1973, 45 cm, redukált égetésű kerámia (mgt.)
18. Asszony korsó, 1974, 38 cm, fedőmázas kerámia (GM)
19. Asszony korsó, 1975, 52 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
20. Betyár bogrács, 1975, 38 cm, mázas majolika (GM)
21. Halász butélia, 1975, 44 cm, fedőmázas kerámia
22. Bogrács emberpárral, 1975 k, kb. 40 cm, samottos, agyagmázas kőcserép, redukált égetéssel (mgt.)
23. Szerzetes bogrács, 1979, 40 cm, samottos, agyagmázas kőcserép, redukált égetéssel (GM)
24. Férfialakos bogrács, 1980, 45 cm, redukált égetésű kerámia (GM)
25. Női alakos bogrács, 1980, 48 cm, redukált égetésű kerámia (GM)
26. Kecskés bogrács, 1980, 43,5 cm, redukált égetésű kerámia (GM)
27. Kos alakos bogrács, 1980, 39 cm, redukált égetésű kerámia (GM)
28. Justitia korsó, 1980, 55 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
29. Férfialakos edény, 1980(?), 47 cm, fedőmázas samott (GM)
30. Madaras edény (Búbos kemence), 1980 k, 53 cm, fedőmázas kerámia (GM)
31. Szarvas alakú kaspó, 1981, 46 cm, redukált égetésű kerámia (mgt.)
32. Kecske alakú kaspó, 1981, 47 cm, redukált égetésű kerámia (mgt.)
33. Vaddisznó alakú kaspó, 1981, 34 cm, redukált égetésű kerámia (mgt.)
34. Szerzetes korsó, 1982, 34 cm, fedőmázas kerámia (GM)
35. Betlehemes korsó, 1982, 50 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
36. Ádám-Éva & Kálvária butélia, 1982, 40 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
37. Vadász korsó, 1982, 35 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
38. Dionüszosz korsó, 1983, 48 cm, mázas majolika (GM)
39. Szent György korsó, 1985, 48 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
40. Bogrács kutyafigurával, 1985, 40 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
41. Halas bogrács, 1985, 41 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
42. Korsó szökellő szarvassal, 1985, 35 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
43. Kiűzetés a paradicsomból korsó, 1986, 55 cm, mázas majolika (GM)
44. Macskás bogrács, 1986, 40 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
45. Bogrács szarvas figurával, 1986, 47 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
46. Pásztor bogrács, 1986, 44 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
47. Bogrács csikó figurával, 1986, 48 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
48. Cantata Profana korsó, 1987, 48 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
49. Halász korsó, 1987, 48 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
50. Aratók korsó, 1987, 50 cm, agyag- és fedőmázas kerámia (mgt.)
51. Ádám és Éva a kígyóval korsó, 1988, 57 cm, mázas majolika (GM)
52. Korsó vadkacsákkal, 1988, 43 cm, mázas majolika (GM)
53. Szent Ferenc, könyv alakú butélia, 1989, 36 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
54. Huszár butélia, 1989, 36 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
55. Péter-Pál butélia, 1989, 50 cm, agyag- és fedőmázas kerámia (mgt.)
56. Szent Ferenc, könyv alakú butélia, 1990, 40 cm, mázas majolika (GM)
57. Pro Patria butélia, 1990, 41 cm, mázas majolika (mgt.)
58. Korsó apostolokkal, 1991, 43 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
59. Korsó apostolfigurákkal, 1991, 42 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
60. Korsó lovasokkal, 1992, 56 cm, agyag- és fedőmázas kerámia (mgt.)
61. Betlehemes korsó, 1992, 47 cm, mázas majolika (mgt.)
62. Zala korsó, 1992, 47 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
63. Keresztelő Szent János butélia, 1993, 55 cm, mázas majolika (GM)
64. Vérszerződés korsó, 1993, 40 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
65. Keresztelő János butélia, 1993, 55 cm, fedőmázas kerámia (GM)
66. Kálvária (Golgota) butélia, 1993, 55 cm, mázas majolika (GM)
67. Ádám és Éva butélia, 1993, 55 cm, mázas majolika (GM)
68. Hunor és Magor korsó, 1993, 42 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
69. Emese álma korsó, 1993, 42 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
70. Hunor és Magor butélia, 1995, 50 cm, agyagmázas kerámia (mgt.)
71. Csodaszarvas korsó, 1998, 50 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
72. Sarlós Madonna korsó, 2002, 50 cm, mázas majolika (GM)
73. Krisztus vére korsó, 2002, 53 cm, mázas majolika (GM)
74. Emese álma korsó, 2002, 44 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
75. Háry János, könyv alakú butélia, 2003, 38 cm, mázas majolika (GM)
76. Szőlőszüret butélia, 2003, 40 cm, mázas majolika (mgt.)
77. Háry János kulacs, 2003, 49 cm, agyag- és fedőmázas kerámia (GM)
78. Kulacs szarvassal, 2003, 48 cm, agyag- és fedőmázas kerámia (mgt.)
79. Assisi Szent Ferenc butélia, 2004, 44 cm, agyagmázas kerámia (mgt.)
80. Butélia szőlőmunkással és Szent Orbánnal, 2005, könyv alakú, 44 cm, fedőmázas kerámia (BM)
81. Kakas alakú kaspó, 2007, redukált égetésű kerámia, 50 cm (mgt.)
82. Golgota, domborműves, fedeles tároló edény, 2015, 62x30 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
83. Keresztelés a pusztában, domborműves, fedeles tároló edény, 2015, 70x30 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
84. Csodafiú szarvas, domborműves, fedeles tároló edény, 2015, 68x30 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
85. Pannóniai istenek, domborműves, fedeles tároló edény, 2015, 65x30 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
86. Emese álma, domborműves, fedeles tároló edény, 2015, 65x30 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
Korsók, edények évszám és méret nélkül:
87. Betlehemes korsó (barna), cca. 50 cm (mgt.)
88. Noé, könyv formájú butélia, 1970-es évek, cca. 50 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
89. Menyecske korsó, 1970-es évek, cca. 50 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
90. Busók korsó, 1970-es évek, cca. 40 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
91. A sellő és Dionüszosz korsó, 1970 k, cca. 40 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
92. Fej alakú korsó, 1970 k, cca. 40 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
Szobrok
93. Háry János, 1958, 94 cm, színes fedőmázas kerámia (mgt.)
94. Kakas, 1959, 80 cm, fedőmázas kerámia (IMM)
95. Kecske, 1960, 40 cm, fedőmázas kerámia (GM)
96. Kubikus, 1960, 28 cm, terrakotta (GM)
97. Ülő nő, 1960, 30 cm, terrakotta (GM)
98. Bagoly, 1960-61, 25 cm, festett, agyagmázas kerámia (GM)
99. Galamb, 1960-61, 29 cm, színes fedőmázas kerámia (GM)
100. Madár, 1960-61, 41 cm, színes fedőmázas kerámia (GM)
101. Lajos bátyám I, 1961, 52 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
102. Lajos bátyám II, 1961, 40 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
103. Puttonyos, 1961, 25 cm, mázas majolika (GM)
104. Csikó, 1965, 20 cm, matt fehér mázas kerámia (mgt.)
105. Páncélos lovag, 1965-66, 40 cm, színes fedőmázas kerámia (GM)
106. Kis korpusz, 1966, 60 cm, zöld matt mázas majolika (mgt.)
107. Szent Péter gyertyatartó I, 1966, 31 cm, fedőmázas kerámia (GM)
108. Szent Péter gyertyatartó II, 1966, 29 cm, fedőmázas kerámia (GM)
109. Júdás gyertyatartó, 1966, 25 cm, fedőmázas kerámia (GM)
110. Kis halász, 1966, 42 cm, fedőmázas kerámia (GM)
111. Faun, 1967, 29 cm, fedőmázas kerámia (IMM)
112. Ló, 1968, 17x30 cm, redukált égetésű fekete kerámia (GM)
113. Ló, 1968, 33 cm, mázas kerámia (mgt.)
114. Oroszlán, 1968, 26 cm, fedőmázas kerámia (GM)
115. Trójai ló, 1968, 45 cm, agyagmázas samott (GM)
116. Lovas szobor, 1968(?), 38 cm, agyagmázas samott (TGyM)
117. Szűcs úr, 1968 k, 37 cm, színes mázas kerámia (mgt.)
118. Ilonka néni, 1968 k, 25 cm, színes mázas kerámia (mgt.)
119. Álló leány, 1970-es évek első fele, 120 cm, agyagmázas samott (mgt.)
120. Szamáron ülő juhász, 1970-es évek első fele, cca. 140 cm, agyagmázas samott (mgt.)
121. Kecskebak, 1971, 48 cm, agyagmázas samott (IMM)
122. Európa elrablása, 1971, 47 cm, agyagmázas samott (IMM)
123. Kos, 1972, 44x35 cm, terrakotta (JPM)
124. Európa elrablása, 1972, 46x44 cm, terrakotta (JPM)
125. Európa elrablása, 1973, 70x80 cm, agyagmázas samott (GM)
126. Vénusz születése, kútszobor, 1973, 85x40 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
127. Poszeidón, kútszobor, 1973, 85x35 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
128. Busók, 1973, 90 cm, agyagmázas samott (GM)
129. Oroszlánszelídítő, 1975, 50 cm, mázas terrakotta (IMM)
130. Asszony, gyertyatartó, 1980, 55 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (GM)
131. Egy lovon, 1980, 55x80 cm, agyagmázas samott (GM)
132. Kentaur és párja, 1982, 70x100 cm, agyagmázas samott (mgt.)
133. Európa elrablása, 1985, 78x78 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
134. Európa elrablása, 1985, 42x50 cm, zöld mázas majolika (GM)
135. Pihenő pásztor, 1985, 50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
136. Neptun, kútszobor, 1985, 70x70 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
137. Szent Vendel, 1985 k, 73 cm, agyagmázas samott (mgt.)
138. Gondolkozó bohóc, 1988, 52 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
139. Bohóc, 1988, 70 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
140. Asszony virággal, 1980-as évek, 68 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
141. Pihenő, kendős asszony, 1990, 50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
142. Szarvas, 1992, 78x60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
143. Pihenő, ülő nő, 1993, 55 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
144. Sellő, 1993, 60x60 cm, samottos agyagmázas kőcserép (GM)
145. Gondolkodó kalapos nő, 1993, 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
146. Gondolkodó, ülő nő, 1993, 55 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
147. Oroszlán, 1993, 55x70 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
148. Kecske I., 1993, 88 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
149. Műlovarnő, 1993, 80x116 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
150. Szent Antal, 1993, 80x16 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
151. Assisi Szent Ferenc, 1993, 87x18 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
152. Keresztelő Szent János, 1993, 87 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
153. Kentaur pár, 1994, 116x80 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
154. Busó, 1994, 50x20 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
155. Kecske II, 1995, 55x50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
156. Bivaly, 1995, 40x50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
157. Agár, 1995, 60 cm, agyagmázas samott (mgt.)
158. Szarvas I, 1995 k, 70x48 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
159. Kaszás, 1990-es évek közepe, 70 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
160. Kereszt, 1998, 160 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
161. Ló, 1998, 90x70 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
162. Szent Flórián, 1998, 90 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
163. Fekvő akt, 1999, 38x88 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
164. Menekülés Egyiptomba, 2000, 90x90 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
165. Csodaszarvas, 2000, 100 cm, agyagmázas samott (mgt.)
166. Egy faun délutánja, 2004, 55x20 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
167. Szarvasbika, 2004, 50x55 cm, agyagmázas samott (mgt.)
168. Bagoly, 2005, 25x30 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
169. Lovon ülő majom, 2005, 55 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (mgt.)
170. Európa elrablása, 2006, 78x78 cm, agyagmázas samott (mgt.)
171. Pán, 2006, 105 cm, agyagmázas samott (GM)
172. Álló bohóc, 2006, 67 cm, agyagmázas samott (mgt.)
173. Szirén, 2006, agyagszobor, 58 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (GM)
174. Busó gyertyatartó, 2006 k, 50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (GM)
175. Holló és sajt, 2007, 30 cm, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (mgt.)
176. Szamáron ülő juhász, 2007, 93 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
177. Szőlőre feszített Krisztus, 2007, tondó, 42 cm (mgt.)
178. Fáradt vándor, 2007, 52 cm, agyagmázas samott (mgt.)
179. Paripa, 2007, 52 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (mgt.)
180. Varjú I., 2008, 35x35 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (GM)
181. Varjú II., 2008, 35x35 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (mgt.)
182. Varjú III., 2008, 35x35 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (mgt.)
183. Pávián, 2008, 42 cm, samottos, agyagmázas kőcserép, redukált égetéssel (GM)
184. Vaddisznó, 2008, 44x50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (GM)
185. Fekete szarvas, 2008 k, 70x50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (GM)
186. Minotaurusz, 2008 k, 63 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (GM)
187. Bika madárral, 2008 k, 55x55 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (GM)
188. Fekete bika, 2008 k, 60x80 cm, samottos, agyagmázas kőcserép, redukált égetéssel (GM)
189. Fekete ló, 2008 k, 40x40 cm, samottos, agyagmázas kőcserép redukált égetéssel (GM)
190. Fájdalmas Krisztus, 2010 k, 61 cm, agyagmázas samott (mgt.)
191. Meditáló Krisztus, 2010 k, 55 cm, agyagmázas samott (mgt.)
192. Kosarat vivő asszony, 2014, 80x22 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
193. Vénusz tengeri csikón, 2015, 90x70 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
194. Vénusz tengeri csikón, 2015, 90 cm, agyagmázas samott (mgt.)
195. Szirén, 2015, 75 cm, agyagmázas samott (mgt.)
196. Kosarat vivő aszony, 2015, 85 cm, agyagmázas samott (mgt.)
197. Pásztor, é.n, 62 cm, zöld fedőmázas kerámia (mgt.) Szobrok évszám és méret nélkül:
198. Kettesben, 1970 k, fedőmázas kerámia (mgt.)
199. Padon ülő pár, fedőmázas kerámia (mgt.)
200. Álló leány, 1970 k, cca. 100 cm, fedőmázas kerámia (mgt.)
Domborművek
201. Sárkányölő Szent György, 1965, 33x26 cm, fedőmázas kerámia (GM)
202. Don Quijote, 1965, 33x26 cm, fedőmázas kerámia (GM)
203. Görögök, 1965, 33x26 cm, fedőmázas kerámia (GM)
204. János vitéz, 1965, 33x26 cm, fedőmázas kerámia (GM)
205. Rómaiak, 1965, 33x26 cm, fedőmázas kerámia (GM)
206. Juhász, 1965, 33x26 cm, fedőmázas kerámia (GM)
207. Halak, 1965, 33x26 cm, fedőmázas kerámia (GM)
208. Hajósok, 1965, 33x26 cm, fedőmázas kerámia (GM)
209. Szarvas, 1968, 32x40 cm, agyagmázas kerámia (TGyM)
210. Fogócskázó sellők, 1969, 30x48 cm, agyagmázas kerámia (GM)
211. Holló sajttal, 1970, tondó, 33 cm, fedőmázas kerámia (GM)
212. Halas tál, 1970, 31 cm, fedőmázas kerámia (GM)
213. Tóparti falu, falitál, 1970, 35 cm, fedőmázas kerámia (GM)
214. Teremtés, 1970, ?, agyagmázas samott (mgt.)
215. Dionüszosz, 1970 k, tondó, cca. 40 cm, agyagmázas samott (mgt.)
216. Öreg halász, 1970 k, tondó, cca. 40 cm, agyagmázas samott (mgt.)
217. Emberpár ablakban, 1970 k, tondó, cca. 40 cm, agyagmázas samott (mgt.)
218. Nagyanyám emléke, 1970-es évek első fele, 160x120 cm, agyagmázas samott (mgt.)
219. Éjszaka és nappal, 1970-es évek első fele, 160x120 cm, agyagmázas samott (mgt.)
220. Teremtés, 1970-es évek első fele, 60x60 cm, agyagmázas samott (mgt.)
221. Nyár, 1970-es évek első fele, 60x60 cm, agyagmázas samott (mgt.)
222. Tél, 1970-es évek első fele, 60x60 cm, agyagmázas samott (mgt.)
223. Paradicsomban, 1970-es évek első fele, 60x60 cm, agyagmázas samott (mgt.)
224. A déli földrész felfedezése, 1971, 30x42 cm, fedő- és agyagmázas kerámia (GM)
225. Európa elrablása, 1971, 45x47 cm, fedő- és agyagmázas kerámia (IMM)
226. Herka, 1971, 30x48 cm, agyagmázas samott (mgt.)
227. Relief-tanulmányok az Ördögszántotta hegy kompozíciójához, 1971, agyagmázas kerámia (LNM)
228. Nyár és tél, 1978, tondó, 50 cm, agyagmázas samott (mgt.)
229. Hold (falkép), 1979, 44 cm, agyagmázas samott (JPM)
230. Szirén, 1979, tondó, 42 cm, agyagmázas samott (JPM)
231. Életfa, 1979, tondó, 41 cm, agyagmázas samott (JPM)
232. Ádám és Éva, 1980, agyagmázas samott (GM)
233. Ádám és Éva I, 1980 k, tondó, 56 cm, agyagmázas samott (GM)
234. Ádám és Éva II, 1980 k, tondó, 56 cm, agyagmázas samott (GM)
235. Presszóablak, 1980-as évek, tondó, 45 cm, agyagmázas samott (GM)
236. Földanya, 1980-as évek, tondó, 47 cm, agyagmázas samott (GM)
237. Madár az ablakban, 1980-as évek, tondó, 45 cm, agyagmázas samott (GM)
238. Busófej, 1980-as évek, tondó, 43 cm, agyagmázas samott (GM)
239. Paradicsomfa, 1980-as évek, tondó, 48 cm, agyagmázas samott (GM)
240. Ablakban I, 1982, 70x46 cm, agyagmázas samott (GM)
241. Ablakban II, 1982, 70x46 cm, agyagmázas samott (GM)
242. Ablakban III, 1982, 1982, 70x46 cm, agyagmázas samott (GM)
243. Kharón ladikja, 1984, tondó, 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
244. Támadás, 1985, tondó, átm: 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
245. Szarvas és turul, 1985 k, tondó, átm: 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
246. Kapuban, 1986, 50x72 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
247. A kezdet (Az élet kezdete), 1986, 70x46 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
248. Paradicsomkert, 1986, 70x46 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
249. Meditáció kereszt alatt, 1986, 74x49 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
250. Élet és halál, 1986, 72x50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
251. Leány lovon, 1986, tondó, 58 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
252. Diana, 1986, tondó, 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
253. Piéta, 1986(?), 50x72 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
254. Bagoly és madár, 1987-88, tondó, 45 cm, agyagmázas samott (GM)
255. Siratók, 1988, 74x49 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
256. Ádám-Éva II, 1988, 74x49 cm, samottos, agyagmázas kőcserép
257. Sarlós Madonna, 1988, 80x46 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
258. Betlehem, 1990-es évek, 50x72 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
259. Keresztes, 1993, tondó, 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
260. A megfeszített, 1993, tondó, 67 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
261. Siratók, 1995, 66x44 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
262. Öregapám esküvője, 1996, 70x46 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
263. Ádám-Éva, 1997, 72x50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
264. Fekvő akt, 1999, 38x88 cm, agyagmázas samott (mgt.)
265. Sárkányölő Szent György, 2000, tondó, 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
266. Bohóc, 2000, 55x20 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
267. Szökellő szarvas, 2001, tondó, 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
268. Vízimadarak (Vadkacsák), 2001, tondó, 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
269. Szent Kristóf, 2001, tondó, 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
270. Életfa, 2002, tondó, 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
271. Alma, 2002, tondó, 60 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
272. Balatoni Vénusz, 2006, 90x50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
273. Várakozás, 2007, 80x50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
274. Ádám és Éva, 2008, agyagmázas samott (mgt.)
275. Szőlővivők, 2008, tondó, 58 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
276. Köpenyes Madonna, 2010, 90x50 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (GM)
277. Krisztus az életfán, 2014, 47x45 cm, agyagmázas samott (mgt.)
278. Életfa, 2014, 45x45 cm, agyagmázas samott (mgt.)
279. Tőke Imre emlékére, 2015, tondó, 54 cm, samottos, agyagmázas kőcserép (mgt.)
280. Baranya, é.n, 50x120 cm, agyagmázas samott (mgt.)
281. Keresztút, 14 részes, é.n, cca. 42x35 cm, agyagmázas samott (mgt.)
282. Ketten (mgt.)
283. Öreg halász és a tenger (mgt.)
284. Neptun (mgt.)
285. Lány galambbal (mgt.)
286. Kakas a kéményen (mgt.)
287. Galamb oszlopfőn (mgt.)
288. Madár virággal (mgt.)
289. Szirén (mgt.)
290. Paradicsomfa (mgt.)
291. Kikötő (mgt.)
292. Égi madár (mgt.)
293. Lány hallal (mgt.)
294. Virágos tál (mgt.)
295. Görög hajó (mgt.)
296. Születés (mgt.)
297. Eros tál (mgt.)
298. Repülő galamb virággal (mgt.)
299. Hajnal (mgt.)
300. Madár és virág (mgt.)
301. Menyecske népviseletben (mgt.)
302. Török város (mgt.)
303. Vízi madár tál (mgt.)
Használati díszkerámia, típusok
304. Festett, többnyire állatalakokkal díszített tányérok, 1950-es évek vége, mázas majolika (mgt.)
305. Figurális díszítésű kályhacsempék, 1960-as évek első fele, főleg zöld matt mázas majolikából (GM)
306. Vázák, matt és fényes, színes mázas kerámia (GM)
307. Hamutartók, színes mázas kerámia (GM)
308. Fali dísztányérok plasztikus dísszel, 1960-as évek, zöld mázas kerámia (GM)
309. Virágtartók, 1970-es évek, fedőmázas kerámia (mgt.)
Köztéri művek
1. Balatonföldvár: Általános Iskola faliképe, 1960. (lebontva)
2. Szombathely, Egészségügyi Gyermekotthon domborműve, 1965.
3. Harkányfürdő: „Az ördögszántotta hegy legendája", nyolc dombormű, 1970. (lebontva)
4. Rédics, határállomás (ma: Zalaegerszeg, Zala Megyei Kormányhivatal): Zala megye térképe, 1970.
5. Budapest, Mezőgazdasági Kiállítás: Kerámiaoszlop, 260 cm, 1970. (elveszett)
6. Komló, Művelődési Központ: Kis lovacska, 100 cm, 1970.
7. Zalaegerszeg: a fedett uszoda domborműve, 1971.
8. Kenyeri, Művelődési Központ: „Lakodalmas menet", 260x370 cm, 1972.
9. Budapest, Centenáriumi Park: „Göcsej" térfal, 1973.
10. Zalaegerszeg: Megyei Kórház domborműve, 180x1250 cm, 1975.
11. Helsinki, Magyar Nagykövetség: Búsuló juhász, 140 cm, 1975.
12. Lenti: Sólyom László Művelődési Központ domborműve, 220x310 cm, 1976.
13. Zalaegerszeg, Petőfi Laktanya Művelődési Otthona: hat dombormű, 1977.
14. Szombathely, Tüdőszűrő Állomás: „Savaria" dombormű, 1977.
15. Nagykanizsa, Hevesi Sándor Művelődési Központ: „Négy évszak", domborművek, egyenként 60x60 cm, 1978.
16. Zalaegerszeg, Egerszeg-hegyi kápolna: Piéta, 50 cm, 1978.
17. Zánka, Úttörőváros: Neptun-kút, 160 cm, 1979.
18. Budapest II. Törökvész úti Bölcsőde és Óvoda: „Nap-Hold-Széltündér, 200 cm, 1980.
19. Nagykanizsa, a Hevesi Sándor Művelődési Központ előtt: „A négy évszak", térfal, 1981.
20. Kecskemét, Megyei Kórház: „Kecskés-" és „Ökrös oszlop-plasztika", 180 és 200 cm, 1981.
21. Új-Delhi, Magyar Nagykövetség: „Pásztor", 150 cm, 1981.
22. Zalakaros, Magyar Hajó- és Darugyár üdülője: Kerámiakút, 220 cm, 1982.
23. Zalaegerszeg: Keresztury-ház domborműve, 1983.
24. Kacorlak, r. kat. templom, „Emmausi vacsora", relief, 120x80 cm, Feszület, 1983.
25. Nagyatád: Díszkút, 200 cm, 1985.
26. Zalaegerszeg, Hotel Arany Bárány sörözője: „Serfőző szerzetes" és „Hordón ülő Pán", egyenként 110x77 cm, 1985.
27. Pécs: „Csodaszarvas", 100 cm, 1985.
28. Zalatárnok, r.k. templom: „Assisi Szent Ferenc", 120 cm, 1985.
29. Zalaegerszeg: Kígyó Patika triptichonja, 1986.
30. Alsólendva, Lippa Szálloda: „Szarvas", tondó, 70 cm, 1986.
31. Zalaszentgrót: „Négyfejű sárkány", ivókút, 110 cm, 1987.
32. Zalaegerszeg, Kölcsey Gimnázium: „Legenda", 300x550 cm, 1989.
33. Alsónemesapáti, r.k. templom: Stációk és „Feltámadás", 15 relief, egyenként 40x50 cm, 1989.
34. Canberra, Magyar Nagykövetség: „Népművészet", 210x550 cm, 1990.
35. Zalaegerszeg, Béke Ligeti Általános Iskola: „Életfa", 300x200 cm, 1990.
36. Hévíz, Hotel Carbona: „Forrás", 1991. (lebontva)
37. Zalaszentiván: „Elesettek emlékműve – Piéta", 120 cm, 1991.
38. Zalaegerszeg, Kinizsi Pál Szakközépiskola: „Életfa" és „Kinizsi Pál", 1992.
39. Alsólendva, Galéria Múzeum, Várkápolna: „Hadik Mihály", 140x200 cm, 1992.
40. Rezi, r. kat. templom, keresztelőkút és Keresztelő Szent János, 1992.
41. Vonyarcvashegy: „Sellő", 100 cm, 1993.
42. Vonyarcvashegy, Szent Mihály-domb: „Halászok emlékműve", 1993.
43. Budapest, Magyar Nemzeti Bank székháza: „Évszakok", 80 cm, 1994.
44. Rezi: „Szent Orbán", 80 cm, 1994.
45. Zalaegerszeg, Báthori István Szakközépiskola: „Báthori István-dombormű", 1994.
46. Egervár: Egervári László tárnokmester emlékművére az Egervári család címere, 45x60 cm, 1995.
47. Zalaegerszeg, Egerszeg-hegyi kápolna: Feszület, 60x40 cm, 1995.
48. Zalaegerszeg, Postabank: „Szent Rókus", 270x120 cm, 1995.
49. Zalaegerszeg, Zala Megyei Levéltár: „Zalavármegyei koronaőr", 1997.
50. Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós Gimnázium: „Vándordeák", 160 cm, 1998.
51. Zalaegerszeg, Kölcsey Ferenc Gimnázium: Kölcsey-portré, 50x70 cm, 1998.
52. Ljubljana, Magyar Nagykövetség: „Csodaszarvas", 100 cm, 2000.
53. Nagykutas, r.k. templom, Feszület, 2000 k.
54. Mende: „Szent István-emlékmű", 100x70 cm, 2001.
55. Galagamácsa: „Szent István-emlékmű", 240x100 cm, 2001.
56. Százhalombatta: „Csodaszarvas-legenda", 120x820 cm, 2001.
57. Zalaegerszeg: A török elleni küzdelmek emlékműve, 75x60, ill. 35 cm, 2001.
58. Zalaegerszeg, Jézus Szíve templom: Keresztelőkút Keresztelő Szent János alakjával, 120 cm, 2001.
59. Zalaszentmihály: „Szent Mihály-dombormű", 300 cm, 2001.
60. Nemesgulács, Keresztury József Általános Iskola: „Életfa Keresztury Dezső emlékére", 80x100 cm, 2002.
61. Zalaegerszeg, Forest Hungary Kft. irodaháza: „Zalai allegória", 200x300 cm, 2002.
62. Barnakpuszta, Lovarda, „Lovas solymász", 2004.
63. Zalaegerszeg, Földön járó toronyóra, 2005.
64. Zalaegerszeg, Mária Magdolna templom, Keresztút 14 stációval,60x40 cm, 2008.
65. Krosno (PL), Zalai Madonna, 2009.
66. Zalaegerszeg, Térfal a Göcseji Múzeum előtt, 2010.
67. Zalaegerszeg, Keresztury Dezső szülőházának domborműve, 2014.
68. Zalaegerszeg, Zala Megyei Rendőr-főkapitányság bejárata: Sárkányölő Szent György dombormű, 2018
Művek közgyűjteményben
Balatoni Múzeum, Keszthely
Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg
Iparművészeti Múzeum, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Litván Nemzeti Múzeum, Vilnius
Thúry György Múzeum, Nagykanizsa
Bibliográfia
Bibliográfia
Válogatott bibliográfia
Koczogh Ákos: Németh János. MMIK, Zalaegerszeg, 1986.
Németh János jubileumi kiállításának katalógusa, Benedek Katalin előszavával. Zalaegerszeg, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, 1994.
Kostyál László – Zóka Gyula: „Hirdette utcákon, tereken…" Németh János művei köztereken és középületekben. Zalaegerszeg, 2004.
Kostyál László – Mankowska, Ewa: János Németh. Sztuka ogniem trawiona (Tűzzel táplálkozó művészet). Katalógus, Kézműves Múzeum, Krosno, 2005.
Kostyál László – Zóka Gyula: Korsókra varázsolt legendák. Németh János figurális díszítésű edényei. Zalaegerszeg, 2009.
Németh János. Kerámiaszobrok, reliefek, plasztikák. Szerk. Horváth M. Zoltán – Péntek Imre. Zalaegerszeg, 2010.
„Föld – Ember". Németh János kiállítása. Szerk. Péntek Imre. Pesti Vigadó, 2015.
Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről. Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, Zalaegerszeg, 2002.
Katona Imre: Mai magyar kerámia. Pécs, 1968. (A Janus Pannonius Múzeum füzetei 14.), 27.
Hallama Erzsébet: Németh János. Jelenkor 1969/2, 138-141.
László Gyula: Németh János kerámiái. Művészet 1969/12, 44. (megnyitóbeszéd)
Kovács Gyula: Németh János újabb kerámia munkái. Művészet 1971/9, 31-32.
Koczogh Ákos: Németh János, Művészet 1973/7, 20-21.
Bertalan Lajos: Az agyagművesség igézete. Németh János kőszegi kiállításáról. Életünk 1975/4, 367-369.
Koczogh Ákos: Kerámia, porcelán, üveg. Mai magyar iparművészet I. Budapest, 1975; 15, 16, 16, 24, 183. (fotó: 52, 53, 55.)
Tüskés Tibor: Képzőművészek műhelyében. Beszélgetés Németh Jánossal. Jelenkor 1976/6, 539-546.
Kerékgyártó István: Németh János kerámiái. Művészet 1977/4, 18-21.
Koczogh Ákos: Németh János kerámiái. Somogy 1982/3, 93-95.
Koczogh Ákos: Beszélgetés Németh János keramikussal. Új Forrás 1983/2, 49-53.
Pilaszonovich Irén: Egy hiteles életmű. Németh János kerámiái. Művészet 1988/9, 54.
Korompai, Peter: Hungarian Embassy Mural. Ceramics Art and Perception (USA) 1992/11, 69.
Benedek Katalin: Németh János, a zalai mester. Magyar Iparművészet 1994/5, 24-25.
Dankó Imre: Németh János művészetének egyetemessége. Új Horizont 1994/5-6, 61-65.
Gál József: Pannónia kerámiaszobrásza. Németh János 60 éves. Vasi Szemle 1994/1, 117-132. (utána a 135-140. oldalon a művész bibliográfiájával)
Kanizsai Dávid: Az agyag költészete és mitológiája. Németh János kerámiáiról. Kortárs 1996/1, 62-63.
Pogány Gábor: Határtalan művészet. Pannon Tükör 1997/5, 29-36.
Keszthelyi Katalin Laczkó Ibolya (szerk.): A magyar kerámiaművészet I., alkotók, adatok, katalógus 1945–1998. Budapest 1999.
Salamon Nándor: Az agyag szeretete. Németh János kerámiaszobrász az emberre figyel. Magyar Művészeti Fórum 1999/3, 68-70.
Szakolczay Lajos: Az agyag lelkülete. Németh János kerámiaszobrairól. Művészet 1999/11, 39-40.
Bárdos, Carolyn M. (szerk.): Cserépcsodák: a mai magyar kerámiaművészet. (Earthen Wonders Hungarian ceramics Today.) Lime. New Hampshire, USA 2001. (NJ-ról: 84-85, 126; portré: 115.)
Benedek Katalin: A millenniumi eszmekör kerámiafüzére (Németh János köztéri alkotásairól). Új Balaton 2002/3, 17-20.
Szakolczay Lajos: Forgáselemekből újrateremtett világ. Németh János kerámiaszobrai a veszprémi Mestermű Galériábanh. Napút 2002/4, 93-94.
Szakolczay Lajos: A mozdulatlanság dinamikája. Németh János kerámia szobrai a Tihanyi Bencés Apátság kőtárában. Árgus 2002/5-6, 69-71.
Salamon Nándor: Németh János: Gyökerek recenzió). Vasi Szemle 2003/1, 130-131.
Ferencz Győző: Szómíves is a kiváló agyagmíves. Németh János: Gyökerek (recenzió). Pannon Tükör 2003/1, 49-53.
Szakolczay Lajos: A teremtés hét napja. Hetvenéves ifjú barátom köszöntése. Pannon Tükör 2004/2, 76-80.
Megyeri Anna: A 70 éves Németh János köszöntése. Hévíz 2004/2, 27-32.
Ferencz e. Győző: „Tűzzel táplált művészet". Beszélgetés a Krosnóban, Krakkóban járt Németh János keramikusművésszel. Pannon Tükör 2006/4, 105-107.
Boncz Barnabás: Németh János keramikusművész kiállításai Erdélyben. Pannon Tükör 2007/4, 100.
Fekete György: Ikersorsok. In Fekete Gy: Befelé tágasabb (cop. 2007), 50-53.
Kostyál László: Agyagba álmodott mesék. Németh János retrospektív tárlata a Balatoni Múzeumban. Magyar Iparművészet 2008/4, 36-38.
Gál József: „Én vagyok az utolsó fazekas". Születésnapi beszélgetés a 75 éves Németh János kerámiaszobrásszal. Életünk 2009/3, 32-46.
Ferencz e. Győző: Monológok és kommentárok az életről és a pályáról. Pannon Tükör 2009/2, 46-52.
Benedek Katalin: Ádámról, Éváról, avagy a fazekas lelke. Pannon Tükör 2009/2, 53-54.
Kostyál László: Hitelessége egyedi és egyszeri. Pannon Tükör 2009/2, 55-57.
Péntek Imre: Vigyázzák őt hosszú ideig „agyagteremtményei". Pannon Tükör 2009/2, 57-58.
Salamon Nándor: Művek a hit éltető táptalajából. Pannon Tükör 2009/2, 59-60.
Gál József: Németh János: Kerámiaszobrok, reliefek, plasztikák (recenzió). Vasi Szemle 2010/5, 623-624.
Szabó Ferenc SJ: Németh János a „fazekas" mester. Pannon Tükör 2012/1, 8.
Kostyál László: Agyagba álmodott legendák. Németh János klagenfurti kiállítása elé. Pannon Tükör 2012/2, 113-114.
Ferencz Győző: A göcseji kézműves akadémikus. Magyar Krónika 2014/5, 98-101.
Pintér Lajos: A mesélő mester (Németh János kecskeméti kiállításáról). Pannon Tükör 2014/2, 83-85.
Gál József: A forma öröme. Németh János kerámiaszobrász 80 éves. Magyar Iparművészet 2014/2, 32-39.
Szakolczay Lajos: Agyagisten (Németh János keramikusról). Pannon Tükör 2014/2, 103.
Benedek Katalin: A lélekbe látó agyagos (Németh János keramikusról). Pannon Tükör 2014/2, 104-105.
Lovag Zsuzsa: Németh Jánosnak. Pannon Tükör 2014/2, 106-108.
Fekete György: Kalaplevétel Németh János előtt. Pannon Tükör 2014/2, 109.
Péntek Imre: Jubileumi tárlat szívbéli köszöntés. Németh János 80. évére. Pannon Tükör 2014/2, 110-114.
Kostyál László: Németh János, a Kossuth-díjas fazekas. Pannon Tükör 2014/3, 89-92.
Péntek Imre: Ősiség, modernizmus és szintéziskísérlet. Laudáció Németh János keramikusművész székfoglalója alkalmából. Németh János „alakváltozása". Pannon Tükör 2014/5, 73-77.
„Nem korszerű szeretnék lenni, hanem időszerű". Németh János keramikusművésszel beszélget Ménesi Gábor. Forrás 2015/3, 77-104.
Péntek Imre: "Egy keramikus útja a beteljesülésig – Németh János pályájáról. In.: Magyar Iparművészet 2016. 6.sz. p. 18-22.
Péntek Imre:"Németh János termékeny évtizedei" In.: Art7. 2017. március.
Feledy Balázs – Péntek Imre: Németh János keramikusművész. Bp.. MMA kiadó. 2019
Péntek Imre versei Németh János kerámiáira Kelemen Gyula megzenésítésében. Zalaegerszeg, 2019.
Kostyál László – Zóka Gyula: "Megreformálta a föld porából" Németh János kisplasztikái. Zalaegerszeg, 2020.
Filmek
Talentum – Az öröm szavait kimondó (Duna TV, 2002)
Németh János 75 éves (HírTV, 2009)
Borsos Miklós és tanítványai kiállítása (Hódmezővásárhely TV, 2015)
Föld-Ember – Németh János keramikusművész tárlata a Vigadó Galériában (MMA-TV, 2016)
Németh János keramikusművész (MMA, 2016)
Isten kezében – Németh János (Duna TV, 2017)
© Magyar Művészeti Akadémia, 2017